Mezőkeresztes nagyközség

Adatok

Régió: Észak-Magyarország
Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Kistérség: Mezőkövesdi kistérség
Lakosság: 4265 fő
Terület: 74.26 km²
Népsűrűség: 57,43 fő/km²
Rang: nagyközség
Körzet hívó: 49

Fekvése

Miskolctól közúton 35 kilométerre délre található.

Környező települések

Mezőnagymihály (kb. 4 km), Mezőnyárád (4 km), Szentistván (kb. 8 km), a legközelebbi város: Mezőkövesd (12 km).

Története

A terület az őskor óta lakott. A szkíta korból rendkívül értékes leletek kerültek elő a községhez tartozó Zöldhalompusztán, köztük a híres aranyszarvas. A hunok építették védelemül Csörsz árkát.

A 14. században Mezőkeresztes a diósgyőri uradalom része volt. V. László 1456-ban városi rangra emelte a települést. A török uralom idején, 1596-ban itt zajlott a mezőkeresztesi csata. A török uralom után a település fejlődésnek indult, de a 19. században veszített jelentőségéből.

Mezőkeresztes nagyközség a megye déli csücskének egyik legrégebbi, sok történelmi vihart megért ősi települése. Borsod megye területe már 40 ezer éve lakott, ezen belül Mezőkeresztesé is. Tipikus településmagként, valamikor a történelmi idők előtt jöhetett létre a Kács-Sályi patak partján, a Csincse-patak és a Tardi-ér között. A község belterületén ugyan nem végeztek régészeti ásatásokat, de beszakadt vermekből, alapásásokból a bükki barlangi leletekhez hasonló ősrégi használati tárgyak, eszközök kerültek elő. A korai népvándorlás megindulása után a feltételezett szórványtelepülést a szkíták foglalhatták el, akik nagyon érdekes és értékes nyomot hagytak maguk után: az Aranyszarvast. A gyönyörű aranylelet a régebben a településhez tartozó Zöldhalompusztán került elő 1928-ban (Zöldhalompuszta 1995. január 1. óta Csincse része). A III. században a kelták, az V. században a jazigok és a szarmaták telepedtek le itt, őket követték az avarok és a hunok. A VII. század táján építhették az ún. Csörsz árkát, amely valószínűleg védősánc lehetett. A település nevét valószínűleg a Diósgyőrben letelepedett keresztes lovagokról kaphatta, akiknek e tájon kiterjedt birtokaik voltak. A XIV. században Mezőkeresztes Diósgyőrhöz tartozott. A település 1456-ban V. László királytól városi rangot, címert és pecsétet kapott. Mátyás király 1471-ben további kiváltságokkal ruházta fel a várost. Az egri ostrom után három évvel Bornemissza Gergely itt ütközött meg a nyílt mezőn a törökkel a sokszoros túlerő miatt azonban csúfos vereséget szenvedett. A törökök őt magát is elfogták, rabláncra fűzve Sztambulba vitték, ahol felakasztották. 1596-ban szintén nagy csatára került sor, ez volt az ún. mezőkeresztesi csata vagy a "borsodi Mohács". Az ütközetben a keresztény hadak fényes diadalt arattak, a török megfutamodott. Sajnos, több okból, mégis fordult a kocka: a zsákmányra éhes zsoldosok nem törődtek a törökök üldözésével, akik egy idő után visszafordultak a menekülésből, és csapást mértek az ellenfélre. Korabeli adatok szerint több mint 30 ezer ember holtteste maradt temetetlenül a csatatéren. A török bosszúvágyában az egész környéket feldúlta, az élet csak kiűzésük után indulhatott meg újra. Mária Terézia 1755-ben minden addigi jogába visszahelyezte a várost, amely azonban a XIX. század végére egyre inkább háttérbe szorult.

Mezőkeresztes egyik nevezetessége a Hoffmann-kastély, ahol Hoffmann Julianna (Munkácsy Emilné) élt. A szájhagyomány szerint járt náluk Munkácsy Mihály, aki Mezőkeresztesen és Tardon találta meg az "ősmagyar typusokat" a készülő Honfoglalás (1895) c. munkájához, amely ma is a magyar parlament ékessége.

Gazdaság

1950-ben kőolajat találtak a falu határában, amit az 1980-as évekig kitermeltek.

Híres emberek

Itt született 1922-ben Fekete Gyula író.
Itt született 1938-ban Koncz Gábor Kossuth-díjas színész.
Itt született 1935-ben Filep Tibor Újságíró, történész,nemzetközi sakkmester.
NB I-es labdaugó volt Ádám Zoltán, aki szintén itt született.

Következő községek

További községek